2018. február 1.
XVII. évfolyam 2. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
4. oldal
elfeledettek
Rongyokban, boros műanyag flakont
szorítva nem tudja a nincstelen
– fölötte nincs, nem bámulhat plafont –,
hogy a joga, mert semmis, színtelen.

Ki teheti, csal – leginkább magát,
ellene fordul kancsal öntudat,
szemében már mindenki csak galád,
kötne, s nincs kivel, csaló alkukat. –

A rendőr, mikor az egyenruhát
leveti, bűnös csupaszon marad,
hümmög, hogy lefizették a buták,
nem tudja, a morál benne szakad.                       
Cigány síró ággal éltet tüzet,
gondja: nő a család, fogy a segély,
bűnhöz tágul a lelki felület,
csodálja maga is, hogy így megél.

Nyugdíjas ablakánál szél hörög,
elszundít s már az álma sem nyaral,
istenhez megszokásként könyörög,
nem bánja, sőt már várja, hogyha hal.

Élni méltón senki se jogosult,
csak ki jogot kijátszani ügyes,
vesztve börtönben hiába okult,
nem csak zsebe, élete is üres.

Választ, ki még jogban reménykedik,
jelöltje önmagát képviseli,
s a törvény áldásával vétkezik,
nemzetről fecseg s magát megszedi.

A jog foszlik – sokszor próbált ruha,
elfajzott bírók vesztőn nyüstölik;
ki gazdag, magának az se ura,
s ki szegény, kétszeresen üldözik. 

Nincs megoldás, nem tartunk sehova,
múlt, jövő, bennünk hergelt csődület;
kifordul ajtónkon elszánt  csoda –
mi gyújtjuk, mi rakjuk a torz tüzet.  

Asperján György
A jogról
Justin Knecht
Pastoral symphonie
Hogy új év? No meg új remények?
Hamisan szól már régóta ez ének.
Már tavaly is rossz volt a kotta,
És a karmester sem lett jobb azóta.

Mivé lettek a tavalyi remények?
Tett semmi, csak ének meg ének!
Kidalolták már szájunkból a sajtot,
Miközben a muzsika tartott.

Ugyan, mire az új remények,
Ha még mindig csak ugyanaz az ének?
Idén sem változik a kotta:
Mely a szájadból a sajtot kidalolta.

Budatétény, 2018. január 4.

„Az igazság elérését nem tűzhetjük ki célul,
de keresésénél kevesebbre nem vállalkozhatunk”
                                   (Hans-Georg Gadamer)
 
Az Édenben nincs szerepe éveknek,
nincsen kor, jót nem szinezi árnyalat.
Rothadó létbe száműzött léleknek
a szerelem növeszt angyalszárnyakat.

Nem veled születnek a vak félelmek,
a szép, mi először rajtad áthalad.
A jót kapod, mint emlőből élelmet,
miközben az én létté válik általad.

Indulástól az utolsó méterig
mindenki történetében létezik,
hiába kémlelsz a zárt ajtók mögé.

A valódit mondva, mert csak azt szabad,
a megismerés, ami benned marad.
annyira tiéd, mint az elődöké.

Vasszécseny,2018. január 7.
Pődör György
A KÉSZEN KAPOTT ÉN
M. Laurens
ÚJ ÉV, ÚJ REMÉNYEK?
Vágyam ma egyedül búvik ágyba,
ábrándos éj  kushad szobámban,
zárt szempilláimat hiába feszgeti,
nem fér alá az andalgó holdsugár,
így unatkozva barantál szobám falán.

Portrédon elidőz – tudom, ő is csodálja,
majd farkasszemet néz a harcias pókkal,
ki szerencsét ugyan eddig nem hozott,
így ha koszt nem is, kvártély kijár neki.

Várom mikor tűz be lelkem templomába
a táncosléptű hajnal, mézízű hangulataival
sántikáló színkantátákat improvizálva.
  Hazám! Lehet-e a szavakkal rendet vágni?
Hová terelnek? Milyen mély az ásott meder?
A lóvá tettek rajonganak, jó lesz bármi,
csak toljanak minket, mert jó a közös rendszer.
Nem lépsz, hátulról erővel előre nyomnak.
Mások meg szemből vágják szólánccal a rendet.
Nem megyünk. Se nyomósnak, se bármilyen oknak
nem engedünk! Kivárjuk két zaj közt a csendet,
vagy tolatunk, és mindenkinek hátra arc lesz,
vagy jobbra-balra taposunk a zűrzavarban.
Majd jön egy új vezér, és erővel rendet tesz.
Hazám! Legyen béke, de ne csak a szavakban!

világjavítót létrehozni
nem az én tisztem jól tudom,
szeretném mégis megcélozni,
hiszen volna rá jó okom;

bölcs gondolat kering ezerszám
eszemben nappal, s éjszakán,
fel-fel villan, mint folyó sodrán
röptében halászó madár,

de dönteni, melyik a bölcsebb,
kell –e  az i-re ékezet,
találni kell hozzá egy bölcset,
ki e dzsungelből kivezet;

kevés a bölcs, jó tanácsadó
ritka mint a fehér madár,
világunk  egy süllyedő hajó
befonja lassan a hínár;

döntöttem, a tervről lemondok,
minek nekem a fejtörés,
lefoglalnak a napi gondok
ami tudjuk jól nem kevés;

tán létrehozzák gőzerővel
mások, ott csendestárs leszek,
s molinón hirdetik fénybetűkkel
kölcsönadtam az ötletet.


A patakparti légben
fény szőtt arany szitát.
Résein át-átröppent
kérdő kíváncsiság:

- A felhők merre mennek?
Mit álmodhat a hegy?
Kék bölcső miért ringat
égarcú gyermeket?

Rovarok selyemszárnya
villant át a szitán,
s elégett futó víznek
lengő pillanatán.

Később a csend szitáján
csillant ezüstke hang,
s rábúgott, bíztatóan,
rejtőző vadgalamb.

Az életem szitáján
mi szállt át, s ragyogott?
Volt gyöngyszemek csodáltak
piros lét bánatot.

Térdemre leülsz, tündér,
s hittel mesélsz nekem, -
de kell-e itt még szépség,
hűség, dal, szerelem?

Az esték nagy szitáján
csak sötét hull ma át,
s már sehol bízó ének,
csillagos tisztaság,

s ha patakparti légben
újra éled a nap,
szőtt szitáján a könnycsepp
kérdően ottmarad:

- Az élet merre ment el?
Miért komor a hegy?
Üres bölcső, hová lett
ég szülte gyermeked?

S ha búk, s bajok szitáján
új jajszó hullik át, -
miért nem bánt már senkit
a közöny, némaság?

Márkus László
Staccato
Nagy Antal Róbert
Szóval vágják
Koósán Ildikó
Világjavító B.T.
Lelkes Miklós
Sziták
Most ablakomhoz
nem hajol
fa ága

Vihar sem kél, hogy
egy percre
megállna

Madárka fészkel
szemben
a házon

Szüntelenül gyötör
daróc
magányom

Soós József
Magány
Click here to add text.
Dési-Huber István: Déli pihenö.
A. Túri Zsuzsa: Pokróc és feszület
Albert Lőrincz Márton: Idővel
Baranyi Ferenc: Esőveréssel
Bodó Csiba Gizella: Áramszünet
Bokros Márta: Ó-hazám
Debreczeny György:
a lila kabátos hölgy
Dobrosi Andrea: Édes élet
Fetykó Judit: A lány
Fövényi Sándor: én te ő
Hajdu György: Raszkolnyikov
Jóna Dávid: mint a festő a pemzlibe…
Kamarás Klára: Esti csendben
Kántor Zoltán: Harmónia
Király Gábor: Az altató
Kolev András: Éjjel
Kő-Szabó Imre: Egy zöld mobiltelefon
Lehoczki Károly: A pénztárosnő
Nagy L. Éva: búcsúzik a tél
Nógrádi Gábor:
Cirkusz Nyárhalódon 3.
Nyakó Attila: 24 fehér ajtót
Péter Erika: A főúr
Pethes Mária: még nem késő
Rada Gyula: Csendes forrongás
Ricza István: Gondolatok közt
Szeicz János: Kopott kő
Thamássy Nagy Géza:
Huszonévnyi szerelem
Tiszai P. Imre: A keletinél - 2015-ben
Vadász János: Aquincumi epigramma
Varga Ibolya: Hull a hó
Köves József
rovata
Ignotus
versek